Masszázs – egy hosszú történet

    A Távol – Kelet

      A masszázst már évezredek óta alkalmazzák különféle kultúrák a test és lélek kiegyensúlyozására, betegségek megelőzésére és gyógyítására. Kínából és Egyiptomból származnak a masszázs hagyományai. A tradicionális kínai gyógyászatban 4000 év során kialakult masszázsmódszereket a mai napig alkalmazzák és beilleszkedett a klasszikus európai módszerek közé. A kínai gyógyászatban a masszázs már nagyon korán a megelőzés, gyógyítás és rehabilitáció eszközévé vált. A kínai masszázs egyik kitűnő módja az akupresszúra (ujjnyomásos pontmasszázs) tudománya, mely egyazon módszeren alapszik, mint az akupunktúra. Egy Kr.e. 2300-ban készült falfestmény egyik legősibb jele annak, hogy Egyiptomban a masszázs már a korai időkben is gyógykezelésnek számított.

      A freskó két embert ábrázol, akik kezüket és lábukat masszírozzák. Valószínűleg reflexzónamasszázst alkalmaznak.

      Az ájurvédikus gyógyászati kultúrában is évezredek óta jelentős szerepe van a masszázsnak. Aki Indiában az ősi táncot, a kathakali művészetét tanulja, azt szokás szerint tanára megmasszírozza, szolgálván ezzel a testi erőnlétet, a szellemi kitárulkozást és a koncentrációt. Az Istenekről – mint például Krisna  és Ardzsuna – mesélő táncos darabokon keresztül azok elevenen éltek a nép tudatában, és halhatatlanná váltak. A masszázs tehát a vallási rituálé eleven részévé vált.

      Az első európai masszázsról szóló feljegyzések a görög orvostól, Hippokratésztől származnak, aki szerint "a dörzsölés" az orvosi szakma gyakorlásának alapvető része. Kr.e. az V. évszázadban a végtagok lentről felfelé dörzsöléséről - tehát a szív irányába - ír, ami tapasztalati értékű, mivel akkoriban még nem tudták, hogyan is működik a vérkeringés.

      Hippokratész saját páciensein kísérletezett, sőt még a római Cézárt is kezelte az epilepsziája miatt. Ám a masszázs nemcsak betegségek kúrálására szolgált, az olimpikonoknál - mint ahogy manapság a sportolóinknál - a masszázst alkalmazták a teljesítőképesség növelésére és a küzdelem utáni rehabilitáció felgyorsítására. A masszázst szimpla kényeztetésként az antik görög és római fürdőkben használták. A gőzfürdők és egyéb vízi pihenésre szolgáló létesítmények mellett külön termekben lazítottak, masszázst és pakolásokat vettek. A római felső réteg mindennapjai közé tartozott a fürdők látogatása, melyek egyfajta társadalmi találkozóhelyek voltak, ahol politizáltak, ármánykodtak vagy egyszerűen csak istenről és a világról csevegtek.